Abud-Darda arról számolt be, hogy a Próféta - béke és áldás legyen rajta - azt mondta: "Mondjak-e jobbat, mint az ima, a böjt és az adakozás (sadaqa)?" "Igen." - válaszolták. Mire azt mondta: "Javítani egy barátság helyzetén, azt az állapotot, ami a nézeteltérést okozza."

Al-Adab al-mufrad 391. hadísza Kitabul-Dhatil-Bayn c., 21. kötet, 7. hadísza

A hadíszt al-Albani a szahíh kategóriába sorolta.

Ibn Battúta 14. századi marokkói berber származású utazó volt ez az első utazók egyike, aki a szubszaharális Afrikába is eljutott. 1351-ben indult Fezből Sijilmasába, dél-Marokkóba, a Szahara északi határára. Onnan 1352 februárjában indult útnak karavánjával, és 25 nap múlva ért Taghaza városához, mely akkoriban kereskedelmi központ volt. 10 nap múlva tovább folytatták útjukat Tasarahla oázisába, majd Oualata oázisába, mely a Szaharát átszelő kereskedelmi útvonal déli végállomása volt. Oualata már a Mali Birodalom része volt.

Ibn Battúta karavánja két hónap alatt szelte át a Szaharát a maszufák segítségével, és Sijilmasától Oualatáig összesen 1600 km-t tettek meg ez idő alatt.

Innen Ibn Battúta délnyugatra haladt egy olyan folyó mentén, amelyről azt hitte, hogy a Nílus (valójában a Niger folyó volt), míg el nem érte a Mali Birodalom fővárosát. Itt találkozott Mansza Szulejmánnal, aki akkor már több mint egy évtizede uralkodott. 1353 februárjában indult Timbuktu felé egy mali kereskedő kíséretével. Timbuktu ekkor még jelentéktelen kis városka volt. Ezen utazás alkalmával találkozott Ibn Battúta először vízilóval.
Timbuktuból egy kenuval, mely egyetlen fából volt faragva, siklott le a Nigeren Gaoba, mely fontos kereskedelmi központ volt a 14. században. Egy hónap után tovább folytatta útját egy nagy karavánnal Takedda oázisába, majd a marokkói szultán parancsára hazatért. 1354 elején ért vissza Marokkóba.

Ibn Battúta utazásait 21 éves korában, 1325-ben kezdte meg, amikor zarándoklatra indult Mekkába. 1325-1354 bejárta szinte az egész arab világot, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet, Belső- és Délkelet-Ázsiát, de eljutott Dél- és Kelet-Európába, Kínába és az indiai szubkontinensre, végül pedig Nyugat-Afrikába is. Összesítve háromszor hosszabb utat járt be, mint kortársa, Marco Polo. Utazásai során kb. 120 000 km-t tett meg, melynek köszönhetően minden idők egyik legnagyobb utazójaként tartják számon.

- Angol nyelvű animációs minisorozat, mely sorra veszi és részletesen bemutatja ibn Battúta utazásait:
Extra History Ibn Battuta 1. rész:

https://www.youtube.com/watch?v=TEI0sVYKtg8&list=PLhyKYa0YJ_5D9b3qF-ikX2c76ADC_FIo-&ab_channel=ExtraCredits

- Ibn Battúta utazásai magyarul:
Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai, ford. Prileszky Csilla, Gondolat Kiadó, Budapest, 1964.

"Bizony, aki türelmes és megbocsát, az az elrendelt módon cselekszik." (Korán, Tanácskozás szúra (42), 43. vers)

A gordiuszi csomót talán könnyen összekeverhetnénk hangzása alapján a gördeszi csomóval, de közel sem hasonló a történetük. Míg a gordiuszi csomó legendája Nagy Sándorhoz és a phrügiai Gordion városához köthető, addig Gördesz városát elsősorban különleges csomózásáról híres szőnyegkészítési technikájáról ismerhetjük. Mindkét város a mai Törökországban található, Gordion már csak nyomaiban, régészeti ásatások lelőhelyeként Ankara tartományban, Gördesz pedig tőle kicsit nyugatabbra, Manisa tartományban.

A gördeszi csomózás az egyik legrégebbi és leggyakrabban alkalmazott technika a kézzel csomózott szőnyegek elkészítésében. A szimmetrikus, gördeszi (török) csomózásra jellemző, hogy két láncvonalat körülölelve, középen bújik föl a gyapjúszál, ezáltal megalkotva a bársonyos felületet alkotó elemet. Ezt a csomózást inkább a nomád szőnyegkészítők kedvelik. Viszonylag laza, nagyobb területet igénylő csomókat eredményez. A fenti ábrán látható, hogy a csomókat alapvetően két láncfonal köré kötik, viszont ez nem tekinthető kizárólagos szabálynak.

A gördeszi imaszőnyegeket Kula és Ladik városából származó szőnyegekkel együtt régóta különösen nagyra értékelik a Közel-Keleten, valamint Európában és az Egyesült Államokban. Néhány közülük a 18. század utolsó évtizedeiből származik, melyek előszeretettel kölcsönöznek vörös vagy elefántcsont színű mezőelemeket jóval korábbi oszmán udvari tervekből. A legtöbb szőnyeget azonban jellemzően a 19. század folyamán gyártották, és ekkor inkább más színeket - kéket, zöldet és barnát - használtak, és a mezőkben apró motívumokat kezdtek alkalmazni. A fehér színű területek a gördeszi szőnyegekben gyakran pamutból vannak csomózva. A 20. századtól kezdve a gördeszi szőnyegek minősége jelentősen romlott.

Amíg Isten Küldötte társaival ült együtt, egy férfi gyalázta és sértegette Abu Bakrt. De Abu Bakr csendben maradt. Másodjára is megsértette, de Abu Bakr uralkodott magán. Mikor harmadjára is megszólta, Abu Bakr revansot vett rajta. Akkor az Isten Küldötte felállt. Abu Bakr megkérdezte tőle: Megharagudtál rám, Isten Küldötte? Ő így válaszolt: Egy angyal szállt le a mennyből, és megtagadta, amit ő állított rólad, de amikor bosszút álltál, egy ördög szállt le. Nem akartam a sátánnal ülni.

Forrás:
Sunan Abi Dawud 4896. hadísza, a Kitabul-Abad c., 43. kötet 124. hadísza. A hadíszt al-Albani haszan li-ghajrihi kategóriába sorolta, miszerint a hadíszt gyenge, nem megbízható hagyományozók továbbították, akik ugyan sok hibát követtek el az elbeszélés során, mégsem tartották őket hazugnak. A gyenge (daíf) szintről pedig azért emelkedik jó (haszan) szintre, mert több úton hagyományozták. A hagyományozók lánca (isznád): 'Isa ibn Hammad - al-Laythu - Sa'id al-Maqburi - Bashir ibn al-Muharrar - Sa'id ibn al-Musayyib

Ulug bég, Sahrúh legidősebb fia, Timur unokája, a timuridák harmadik uralkodója kiváló matematikus és csillagász volt, aki történetíróként és költőként is ismert volt korában. Az Ulugbek (Ulugh Beg) néven is ismert tudós uralkodó 1394-ben született, és már négyéves korában elkísérte nagyapját hódító hadjárataira Kabulon keresztül Indiáig. A Kína meghódítására készülő Timur többi unokájával együtt már tízévesen kiházasította Ulugbeket. Timur nagyszabású terveinek csak 1405-ben bekövetkezett halála szabhatott határt. Ezután a politikai szétesés időszaka következett, melynek végül Sáhrúh uralma vetett véget, aki egyesítette a timuridák birodalmát, fővárossá a mai Afganisztán nyugati részén található Heratot tette, a Transzoxiána néven ismert területet pedig fiára Ulug bégre bízta, aki Szamarkand városából irányította a környező régiókat, míg 1447-től, apja halála után a teljes birodalom az ő vezetése alá került. Mindössze 2 évvel élte túl apját, ugyanis politikai támadások kereszttüzébe került, mert nem indított hódító háborúkat. 1449-ben ellenségei megbuktatták és lefejezték.Bár nagyapja halála után aktívan részt vett a birodalom egyesítésében, az 1420-as években pedig sikeres hadjáratokat indított többek között pl. Kasgar ellenőrzésének megszerzéséért, a fiatal Ulugbek egyre inkább a művészetek, tudományos tevékenységek pártfogásának szentelte magát. 1417-1420 között egy nagy madrászát (iskolát) építtetett Szamarkandban, melyet a Mogul Birodalom timurida alapítója, Babur kétszáz évvel később is csodálattal ír le. Ulug bég továbbá kórházat, fürdőket és mecseteket is építtetett Szamarkandban, mellyel az iszlám világ egyik vezető városává tette.

1428-29-ben építtetett egy háromszintes csillagvizsgálót, melynek tornya 35 méter magas volt. A 13. század végén Maraghában épült obszervatórium, melyet az iráni mongol ilhánida uralkodók építtettek, gyakorolta a legfontosabb közvetlen hatást a szamarkandi csillagvizsgáló központ megépítésében. Az obszervatóriumban használt legnagyobb műszer  egy 40 méteres sugarú, a meridiánba állított és részben a földbe süllyesztett kvadráns volt. Emellett a távcső előtti korszak asztronómiai műszereinek legjava állt az észlelők rendelkezésére: márványból készült szextáns, armilláris gömbök és asztrolábiumok. A madraszából kihelyezett csillagászati kutatásokhoz híres tudósokat hívott meg obszervatóriumába. 

Az obszervatóriumnak és személyesen Ulug bégnek számos kiváló megfigyelési-kutatási eredményt köszönhet az utókor. Vizsgálta a Nap és a Hold, illetve az öt fényes bolygó éves mozgását is. Az egyik legfontosabb mérés, melyet Ulug bég és csillagászai végeztek az ekliptika ferdeségével kapcsolatos, addiginál pontosabban meghatározták a precesszió periódusát, az ekliptika és az égi egyenlítő hajlásszögét. Ennek pontos megállapítása számos más csillagászati ​​mérés és naptári számítás szempontjából fontos volt, a mérésnek köszönhetően az év hosszát 365 nap 5 óra 49 perc 15 másodpercre számoltak ki. A csillagászok a klasszikus világban 7'-10 'nagyságrendű hibákat követtek el. Az arab csillagászok többnyire sokkal nagyobb pontosságot értek el, de Ulug bég esetében a hiba csak -0'32 "volt. A bolygók mozgásának kiszámítására vonatkozó eredményei szintén lenyűgözően közel álltak a modern eszközökkel elért eredményekhez. Egyesek szerint Ulug bég legjelentősebb eredménye a csillagokat és elhelyezkedésüket egybegyűjtő katalógusa, melyet 1437-ben publikált részben saját észleléseire alapozva. A katalógus összesen 1019 csillag meglepően pontos adatait tartalmazza, és felhívja a figyelmet Ptolemaiosz Klaudiosz táblázatainak hibáira. A katalógust még évszázadokkal később is kiadták, 1665-ben pedig még Oxfordban is kiadták.

Ulugbek halálával tudományos munkássága is a sírba szállt, a tudományos életet szimbolizáló épületeket elnyelte a pusztulás. Birodalmát a 20. század elején kezdték el feltárni a régészek, az ásatások pedig még napjainkban is tartanak. 1970-ben építették azt a múzeum jellegű épületet, mely Ulug bég obszervatóriumának állít emléket, ahol megtekinthetőek Ulugbek csillagtábláinak reprodukciói, munkásságának Európában megjelent nyomtatott kiadásai, a korabeli eszközök mintái és az obszervatórium kicsinyített mása.

Forrás: https://depts.washington.edu/silkroad/cities/uz/samarkand/obser.html

Referenciák:

1) Aydin Sayili, The Observatory in Islam and Its Place in the General History of the Observatory (Ankara, 1960), Ch. VIII, pp. 260-289.

2)Kevin Krisciunas, "Ulugh Beg's Zij," in H. B. Paksoy, ed., Central Asian Monuments (Istanbul, 1992). A professional astronomer's assessment, with extensive bibliography.

3) Iz istorii epokhi Ulugbeka (Tashkent, 1965).

4) Bernhard du Mont, "Ulugh Beg: Astronom und Herrscher in Samarkand," Sterne und Weltraum, 2002, Nos. 9-10, pp. 38-46. The first of two beautifully illustrated articles on Ulugh Beg by German astronomers; published in a high-quality popular astronomy journal.

5) Heiner Schwan, "Die Tabellen von Ulugh Beg: Die Sternkataloge des Ptolemäus, Ulugh Beg und Tycho Brahe im Vergleich," Sterne und Weltraum, 2002, Nos. 9-10, pp. 48-51.

"És ragaszkodjatok Isten kötelékéhez mind együtt, és ne húzzatok szét! És emlékezzetek Isten kegyelmére, amiben részesített benneteket, amikor ellenségek voltatok, és Ő egyezséget teremtett a szíveitek között, és az Ő kegyelme által testvérek lettetek. És amikor a Tűz szakadékának szélén voltatok, és Ő megmentett tőle benneteket. Így teszi egyértelművé Isten az Ő jeleit, hogy az igaz úton járjatok. Váljatok olyan közösséggé, amely a jóra hív, megparancsolja azt, ami helyes, és megtiltja, ami helytelen. Ők azok, akik üdvözülnek. Ne legyetek olyanok, mint azok, akik széthúztak és összekülönböztek, miután az egyértelmű bizonyítékok eljöttek hozzájuk. Ők azok, akiknek hatalmas büntetés jár azon a Napon, amikor egyes arcok fehérek lesznek, mások pedig feketék. Azok, akiknek az arcuk fekete lesz: "Hitetlenek lettetek, miután már hívőkké váltatok? Ízleljétek hát meg a büntetést a hitetlenségetek miatt!" De azok, akiknek fehér lesz az arca, Isten kegyelmében részesülnek, és abban fognak maradni örökre. Ezek Isten jelei, amelyeket igazsággal olvasunk fel neked. Isten nem akar igazságtalanságot a teremtményeknek." (Korán, Imrán nemzetsége szúra (3), 103-108. versek)

A Koránban is áldott faként említett olajfát elsősorban élelmezési célokra, illetve főzéshez és lámpaolajként használták a mediterrán térségben évszázadokon keresztül, így az értékes forrás különleges szerepet játszik nemcsak az iszlám világban, hanem a keresztény és zsidó kultúrában is. Az olajfa termesztése mintegy 6000 évvel ezelőtt jelent meg a Közel-Keleten, így az egyik legrégebbi növény, amelyet már a korai mediterrán civilizációkban is termesztettek nagyrészt kemény, föld alatti gyökérzetének köszönhetően, amely lehetővé teszi a száraz régiókban való virágzást azáltal, hogy a talajvíz mély forrásait is eléri.

Az egyiptomiak voltak az elsők, akik az olajfát és annak termékeit a mindennapi életben és a rituálék során használták. A III. Ramszeszről szóló források szerint például finom olívaolajat használtak a lámpákhoz Rá templomában. Szíriában fedezték fel az olajbogyó-termesztéssel kapcsolatos legrégebbi írásos emlékek egy részét. Az i. e. 3. évezredből származó források megemlítik a régió nagyszabású olajbogyó-termelését. Napjainkban az ország olajfaligeteinek területe 405 000 hektár. Az évente összegyűjtött 350 000 tonna olajbogyóból 280 000 tonnát olívaolaj előállítására, a fennmaradó 70 000 tonnát pedig fogyasztásra szánják. Törökországban az olajfák több mint 877.000 hektáron terülnek el. Az országban mintegy 320 000 családi vállalkozás dolgozik az olívatermékeket feldolgozással. A kis fekete olajbogyót pedig jellemzően megjelenik minden reggeliző asztalon kenyér, sajt, paradicsom és tea kíséretében.

Az olajfa Marokkóban az egyik legfontosabb fafajta. Gyakorlatilag az egész országban nő, de elsősorban Fez és Marrakesh környékén. A marokkói piacokon az olajbogyó számos fajtája megtalálható. Algériában csaknem 20 millió olajfa található az ültetvényeken, Tunéziában pedig a közelmúltban szorgalmazta a mezőgazdasági minisztérium az olajfaültetvények létrehozását a sivataghoz közeli területeken, hogy megakadályozzák az elsivatagosodást. Tunéziában a Djerba évezredes olajfaligete a római birodalomhoz nyúlik vissza. Manapság több mint 55 millió olajfát termesztenek az országban, területe körülbelül 1400 000 hektár.

Az olajfa és az olívaolaj fontos szerepet játszott az ókori Izrael civilizációjában és gazdaságában is, amint azt az Ószövetség is mutatja. Az olajfa a szépség, a bátorság és a termékenység jelképe volt, míg Jotham történetében a fák az olajfát választották uralkodójuknak. Több régi olívaolaj-malmot fedeztek fel Libanonban és Palesztínában is, ahol az olívaolajat régtől fogva használták a mindennapi életben. Az ebéd alkalmával az emberek lisztből és olívaolajból készült kenyeret fogyasztottak, gyakran mézzel keverve.

Az olajfa szimbóluma megjelenik a Koránban esküszóként (1), példázatként (2) és több helyen Isten áldásokkal teli teremtéseként (3). A prófétai hagyományokban (4) számos hadísz ajánlja használatát olajként és egészséges táplálékként, megjelenik hasonlatok alapjaként, vagy a kereskedelmi és adózási szabályok leírásakor. A több mint ötven említés során több hagyomány hivatkozik a 95. szúra recitálásnak ajánlott módjaira, melyben a fügével együtt esküszóként jelenik meg az olajfa (vagy olíva).

A oliva áldásos természetéből adódóan fájából a térségben évszázadok óta készítenek imádságfüzéreket (taszbíhot) is. Mivel az olajfa a Paradicsom jelképe is, ezért imaszőnyegek díszítőelemeként is használják - jellemzően egy olajfa ágáról lógó mécsesként, melynek fényét az olivaolaj táplálja.

Az arab költészetben és irodalomban sok utalás található az olajfára.

(1) 95:1 esküszó

(2) 24:35 példa
"Az Isten az egek és a föld fénye. Fényének példája olyan, mint egy mélyedés, amiben egy lámpa van. A lámpa pedig egy üvegben van. Az üveg olyan, mint egy ragyogó csillag, melynek fénye az áldott olajfa áldott fájától gyulladt meg, melynek nem keleti, sem nyugati, olaja ragyog, mégha nem is érte tűz. Fény a fényre! Isten azt vezeti a fényéhez, akit akar. Isten példákat mutat az embereknek, az Isten minden dolog tudója!"

(3) 23:20 Isten áldásokkal teli teremtése
"és [létrehoztunk] egy fát, ami a Sinai-hegyről származik, és amely olajat ad, és ízes étel, annak, aki eszi."
6:99
"Ő az, aki vizet küld le az égből. És mi mindenféle növényeket hozunk elő általa, zöld hajtásokat sarjasztunk, sorba rendezett magokat fakasztunk. És a datolyapálma hatásaiból datolyafürtöket, melyek lelógnak, szőlőkerteket, olajfákat és gránátalmákat, [...]"
6:141
"Ő az, aki lugasokkal vagy lugasok nélküli kerteket teremt, datolyapálmát és különböző ehető növényeket, olajfát, gránátalmát [...]"
16:11
"És növényeket növesztettünk belőle [az esőből], olajfákat, datolyapálmát, szőlőt, és mindenféle gyümölcsöt. Bizony ebben jel van azoknak az embereknek, akik gondolkodnak."
80:29
"És nézzen az ember az ételére, bőségesen árasztottunk le vizet, és felhasogattuk a földet repedésekkel, hogy magot növesszünk benne: szőlőt és növényeket, olajfát és datolyapálmát [...]" 80:24-29

(4) ajánlott használatáról:
Sahih Muslim 2613a 45/154 (32/6327) = Riyad as-Salihin 1606. 17/96; 2974. 55/37 (42/7093);
Sahih al-Bukhari 5539. 72/65 (VII.67/447); 5574. 73/30 (VII.68/480); 5687.76/10 (VII.71/591);
Jami' at-Tirmidhi 9/156 (II.4/962) da'if (Darussalam); 1851. 25/67 (III.23/1851) sahih (Darussalam); 25/69 (III.23/1852) sahih (Darussalam); 28/2222 (IV.2/2078) da'if (Darussalam); 28/2223 (IV.2/2079) da'if (Darussalam);
Muwatta Malik 29/1272 (29/107); 29/1274 (29/109); 49/31 (49/1705);
Ash-Shama'il Al-Muhammadiyah 156. 25/7 sahih (Zubair 'Aliza'i); 157. 25/8 sahih isnad (Zubair 'Aliza'i); 177. 25/28 da'if isnad;
Sunan Abi Dawud 302. 1/302 (1/302) da'if (al-Albani); 3854. 28/119 (27/3845) sahih (al-Albani) = Riyad as-Salihin 1267. 8/277;
Sunan Ibn Majah 25/3201 (IV.25/3083) da'if (Darussalam); 29/3444 (IV.29/3319) sahih (Darussalam); 29/3445 (IV.29/3320) da'if (Darussalam); 31/3575 (IV.31/3449) sahih (Darussalam);

95. szúra recitálásáról:
Sahih Muslim 464b. 4/200 (4/934); 464c. 4/201 (4/935) = Riyadh as-Salihin 1006. 8/16;
Muwatta Malik 3/175 (3/28);
Jami' at-Tirmidhi 309. 2/161 (I.2/309) hasan (Darussalam); 310. 2/162 (I.2/310) sahih (Darussalam); 47/3670 (V.44/3347) da'if (Darussalam);
Sunan an-Nasa'i 1000. 11/125 (II.11/1001) sahih (Darussalam); 1001. 11/126 (II.11/1002) sahih (Darusssalam);
Sunan Abi Dawud 887. 2/497 (3/886) da'if (al-Albani); 1221. 4/24 (4/1217) sahih (al-Albani);
Sunan Ibn Majah 5/883 (I.5/834) sahih (Darussalam);

adózás, kereskedelem kapcsán:
Sahih al-Bukhari 2244. 35/7 (III.35/447);
Muwatta Malik 17/613 (17/36); 17/623 (17/47); 31/1338 (31/46); 31/1365 (31/75); 33/1392 (33/2);
Sunan Abi Dawud 3466. 24/51 (23/3459) sahih li ghairih (al-Albani);
Bulugh al-Maram 7/855 (7/858);
Jami' at-Tirmidhi 1267 14/69 (I.12/1267) sahih (Darussalam);

hely:
Sunan Abi Dawud 1168. 3/8 (3/1164) sahih (al-Albani); 1172. 3/12 (3/1168) sahih (al-Albani); 4261. 37/22 (36/4248) sahih (al-Albani);
Sunan an-Nasa'i 1514. 17/11 (II.17/1515) sahih (Darussalam);
Jami' at-Tirmidhi 557. 6/14 (II.1/557) sahih (Darussalam);

hasonlat:
at-Tirmidhi 39/2782 (IV.13/2581) hasan (Darussalam); 39/2785 (IV.13/2584) da'if (Darussalam); 47/3640 (V.44/3322) da'if (Darussalam);

Források és tanulmányok:
Korán (összesen 7 említés)
Hadíszgyűjtemények (összesen 53 említés)
Namdari, Ebrahim - Motavali, Hadiseh - Pouri, Masoud Bavan: Olive, The Symbol of Resistance in Contemporary Arabic Poetry, International Journal of Humanities and Cultural Studies, 2016/1, 880-890.
Abufarha, Nasser: Land of Symbols, Cactus, poppies, orange and olive trees in Palestine, Identities, 2008/3, 343-368.
Reat, Noble Ross: The Tree Symbol in Islam, Studies in Comparative Religion, 1975/3, 1-19.
Rosenblum, Mort: Olives, The Life and Lore of a Noble Fruit, The Washington Post

Azt hagyományozta Yahya Suhaib bin Sinan (Jahja Szuhajb bin Szinán):
"Mily' csodálatos a hívő ember helyzete, hogy mindenben jó lakozik a számára. Ez nem történik mással, csak a hívővel. Ha jó éri őt, hálás, és javára válik, ha szenvedés éri, türelmes, és javára válik."

Forrás:
Riyadhus-Salihin 27. hadísza a Kitábul-muqaddimát c. kötet 3., Türelem című fejezetéből, mely forrásként Muslimot adja meg.
Az eredeti hadísz nem pontosan ezzel a matnnel (szövegtörzzsel) Muslim Szahíh gyűjteményében az 55., Kitábuz-zuhd war-raqáiqu c. kötet A hívő helyzetének teljes jósága című fejezetben található. (Referenciaszámai: Sahih Muslim 2999, 55/82, USC-MSA 42/7138)

Az iszlám világban a papírgyártás művészete a perzsáknál jelent meg először, Indiába és Európába pedig a muszlimok vitték el először ezt az alapanyagot. Az iszlám világ legelső könyvtáraiban még papiruszt és pergament használtak, az iszlám civilizáció virágkorának nagy könyvtárai viszont az elsők között használtak papír alapú könyveket Bagdadban, Kairóban és Cordobában. Mivel a képi ábrázolás tilos volt, a díszes kalligráfiák sajátos elegáns stílust nyújtottak az iszlám világban megjelenő könyveknek.

Az iszlám világ közkönyvtárait különféle elnevezésekkel illették, mint pl. bayt al-hikmah és dar al-hikmah (a bölcsesség háza), khizanat al-hikmah (a bölcsesség tára), dar al-'ilm (a tudás háza), bayt al-kutub és dar al-kutub (könyvek háza) vagy khizanat al-kutub (könyvek tára) az arab világban, kitabkhana (könyvek háza) Iránban, kütüphane Törökországban. Megjelentek a madraszákhoz tartozó könyvtárak, illetve az állami és magánkönyvtárak, palotakönyvtárak, birodalmi könyvtárak és a kórházakhoz kapcsolódó könyvtárak.

Az első arab könyvtárat az első omajjád kalifa, Muawiyah ibn abi Sufiyan (602-680) alapította Damaszkuszban. A könyvipar nagy része a mecset körül forog. A kis könyvtárak többsége a mecsetek részét képezte, amelynek elsődleges célja a görög, pahlavi, szír és szanszkrit nyelvű könyvek másolása és fordítása volt arabra. A mai vallásos, tudományos és filozófiai kérdések széles körével kapcsolatos előadásokat és vitákat a mecsetekben tartották, melyek bíróságként is működtek. Ibn Battuta, a 14. századi legendás utazó (1368) szerint a damaszkuszi könyvkereskedők piaca az omajjád nagymecset közelében volt; a könyvek mellett az ottani kereskedők az íráshoz szükséges szerszámokat és eszközöket is árusítottak, a nádtollaktól és tintáktól kezdve, a bőrökön és kemény és finom papírokon túl a könyvragasztókig mindent. Mindemellett hagyomány szerint a muszlimok haláluk után könyvgyűjteményeiket mindig a mecsetek számára ajánlották fel.

A muszlimok három legnagyobb könyvtára Bagdadban (az abbászidák könyvtáraként), Kairóban (a fatimidák könyvtáraként) és Cordobában (omajjádok könyvtáraként) működött.

További olvasnivaló a témában - akár kutatási jelleggel is - az alábbi angol nyelvű cikkben, hivatkozási listájában és bibliográfiájában található:
https://muslimheritage.com/libraries-of-the-muslim-world-859-2000/#_ftn1