Ulug bég, Sahrúh legidősebb fia, Timur unokája, a timuridák harmadik uralkodója kiváló matematikus és csillagász volt, aki történetíróként és költőként is ismert volt korában. Az Ulugbek (Ulugh Beg) néven is ismert tudós uralkodó 1394-ben született, és már négyéves korában elkísérte nagyapját hódító hadjárataira Kabulon keresztül Indiáig. A Kína meghódítására készülő Timur többi unokájával együtt már tízévesen kiházasította Ulugbeket. Timur nagyszabású terveinek csak 1405-ben bekövetkezett halála szabhatott határt. Ezután a politikai szétesés időszaka következett, melynek végül Sáhrúh uralma vetett véget, aki egyesítette a timuridák birodalmát, fővárossá a mai Afganisztán nyugati részén található Heratot tette, a Transzoxiána néven ismert területet pedig fiára Ulug bégre bízta, aki Szamarkand városából irányította a környező régiókat, míg 1447-től, apja halála után a teljes birodalom az ő vezetése alá került. Mindössze 2 évvel élte túl apját, ugyanis politikai támadások kereszttüzébe került, mert nem indított hódító háborúkat. 1449-ben ellenségei megbuktatták és lefejezték.Bár nagyapja halála után aktívan részt vett a birodalom egyesítésében, az 1420-as években pedig sikeres hadjáratokat indított többek között pl. Kasgar ellenőrzésének megszerzéséért, a fiatal Ulugbek egyre inkább a művészetek, tudományos tevékenységek pártfogásának szentelte magát. 1417-1420 között egy nagy madrászát (iskolát) építtetett Szamarkandban, melyet a Mogul Birodalom timurida alapítója, Babur kétszáz évvel később is csodálattal ír le. Ulug bég továbbá kórházat, fürdőket és mecseteket is építtetett Szamarkandban, mellyel az iszlám világ egyik vezető városává tette.

1428-29-ben építtetett egy háromszintes csillagvizsgálót, melynek tornya 35 méter magas volt. A 13. század végén Maraghában épült obszervatórium, melyet az iráni mongol ilhánida uralkodók építtettek, gyakorolta a legfontosabb közvetlen hatást a szamarkandi csillagvizsgáló központ megépítésében. Az obszervatóriumban használt legnagyobb műszer  egy 40 méteres sugarú, a meridiánba állított és részben a földbe süllyesztett kvadráns volt. Emellett a távcső előtti korszak asztronómiai műszereinek legjava állt az észlelők rendelkezésére: márványból készült szextáns, armilláris gömbök és asztrolábiumok. A madraszából kihelyezett csillagászati kutatásokhoz híres tudósokat hívott meg obszervatóriumába. 

Az obszervatóriumnak és személyesen Ulug bégnek számos kiváló megfigyelési-kutatási eredményt köszönhet az utókor. Vizsgálta a Nap és a Hold, illetve az öt fényes bolygó éves mozgását is. Az egyik legfontosabb mérés, melyet Ulug bég és csillagászai végeztek az ekliptika ferdeségével kapcsolatos, addiginál pontosabban meghatározták a precesszió periódusát, az ekliptika és az égi egyenlítő hajlásszögét. Ennek pontos megállapítása számos más csillagászati ​​mérés és naptári számítás szempontjából fontos volt, a mérésnek köszönhetően az év hosszát 365 nap 5 óra 49 perc 15 másodpercre számoltak ki. A csillagászok a klasszikus világban 7'-10 'nagyságrendű hibákat követtek el. Az arab csillagászok többnyire sokkal nagyobb pontosságot értek el, de Ulug bég esetében a hiba csak -0'32 "volt. A bolygók mozgásának kiszámítására vonatkozó eredményei szintén lenyűgözően közel álltak a modern eszközökkel elért eredményekhez. Egyesek szerint Ulug bég legjelentősebb eredménye a csillagokat és elhelyezkedésüket egybegyűjtő katalógusa, melyet 1437-ben publikált részben saját észleléseire alapozva. A katalógus összesen 1019 csillag meglepően pontos adatait tartalmazza, és felhívja a figyelmet Ptolemaiosz Klaudiosz táblázatainak hibáira. A katalógust még évszázadokkal később is kiadták, 1665-ben pedig még Oxfordban is kiadták.

Ulugbek halálával tudományos munkássága is a sírba szállt, a tudományos életet szimbolizáló épületeket elnyelte a pusztulás. Birodalmát a 20. század elején kezdték el feltárni a régészek, az ásatások pedig még napjainkban is tartanak. 1970-ben építették azt a múzeum jellegű épületet, mely Ulug bég obszervatóriumának állít emléket, ahol megtekinthetőek Ulugbek csillagtábláinak reprodukciói, munkásságának Európában megjelent nyomtatott kiadásai, a korabeli eszközök mintái és az obszervatórium kicsinyített mása.

Forrás: https://depts.washington.edu/silkroad/cities/uz/samarkand/obser.html

Referenciák:

1) Aydin Sayili, The Observatory in Islam and Its Place in the General History of the Observatory (Ankara, 1960), Ch. VIII, pp. 260-289.

2)Kevin Krisciunas, "Ulugh Beg's Zij," in H. B. Paksoy, ed., Central Asian Monuments (Istanbul, 1992). A professional astronomer's assessment, with extensive bibliography.

3) Iz istorii epokhi Ulugbeka (Tashkent, 1965).

4) Bernhard du Mont, "Ulugh Beg: Astronom und Herrscher in Samarkand," Sterne und Weltraum, 2002, Nos. 9-10, pp. 38-46. The first of two beautifully illustrated articles on Ulugh Beg by German astronomers; published in a high-quality popular astronomy journal.

5) Heiner Schwan, "Die Tabellen von Ulugh Beg: Die Sternkataloge des Ptolemäus, Ulugh Beg und Tycho Brahe im Vergleich," Sterne und Weltraum, 2002, Nos. 9-10, pp. 48-51.