A gordiuszi csomót talán könnyen összekeverhetnénk hangzása alapján a gördeszi csomóval, de közel sem hasonló a történetük. Míg a gordiuszi csomó legendája Nagy Sándorhoz és a phrügiai Gordion városához köthető, addig Gördesz városát elsősorban különleges csomózásáról híres szőnyegkészítési technikájáról ismerhetjük. Mindkét város a mai Törökországban található, Gordion már csak nyomaiban, régészeti ásatások lelőhelyeként Ankara tartományban, Gördesz pedig tőle kicsit nyugatabbra, Manisa tartományban.

A gördeszi csomózás az egyik legrégebbi és leggyakrabban alkalmazott technika a kézzel csomózott szőnyegek elkészítésében. A szimmetrikus, gördeszi (török) csomózásra jellemző, hogy két láncvonalat körülölelve, középen bújik föl a gyapjúszál, ezáltal megalkotva a bársonyos felületet alkotó elemet. Ezt a csomózást inkább a nomád szőnyegkészítők kedvelik. Viszonylag laza, nagyobb területet igénylő csomókat eredményez. A fenti ábrán látható, hogy a csomókat alapvetően két láncfonal köré kötik, viszont ez nem tekinthető kizárólagos szabálynak.

A gördeszi imaszőnyegeket Kula és Ladik városából származó szőnyegekkel együtt régóta különösen nagyra értékelik a Közel-Keleten, valamint Európában és az Egyesült Államokban. Néhány közülük a 18. század utolsó évtizedeiből származik, melyek előszeretettel kölcsönöznek vörös vagy elefántcsont színű mezőelemeket jóval korábbi oszmán udvari tervekből. A legtöbb szőnyeget azonban jellemzően a 19. század folyamán gyártották, és ekkor inkább más színeket - kéket, zöldet és barnát - használtak, és a mezőkben apró motívumokat kezdtek alkalmazni. A fehér színű területek a gördeszi szőnyegekben gyakran pamutból vannak csomózva. A 20. századtól kezdve a gördeszi szőnyegek minősége jelentősen romlott.